| "Ne félj!" Jób 1,9 | "Én vagyok!" Ez 28,26 | | | | A Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! | | Biztonságban laknak ott; házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a körülöttük lakók fölött, akik megvetették őket, akkor megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az ő Istenük. | | | | Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? | | És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök. | | | | A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? | | Biztonságban élnek majd ott, házakat építenek, szőlőt telepítenek. Békességben élnek, míg végrehajtom az ítéletet a körülötte lakókon, akik megvetették. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr az ő Istenük vagyok. | | | | Talán e földi érdekek, anyagi javak, biztonság, stb.? Az aranyat a tűz próbálja, Jób istenfélelme is a szenvedések tüzében vált nyílvánvalóvá; Isten próbája népét, gyermekeit éri, ám ítélete az istenteleneket sújtja, s akkor nyílvánvalóvá lesz sok szív gondolata: az ÚR a te Istened-e? | |