| | | | | | "Ne félj!" 1Móz 28,17 | "Én vagyok!" Jel 1,17 | | | | Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. | | Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, | | | | Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. | | aMikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté z ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, | | | | Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” | | Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó | | | | Megrendítő a Szentírás elejéről és végéről vett két igében a közös üzenet: Jákób is és János is megrémül, amikor az Isten szavát hallja a menny kapujából, de az ÚR bátorítja, megáldja és kijelenti magát nekik; Istentől nekünk nem megrémülni kell, de Istent félnünk és szeretnünk kell és csak benne bíznunk! | | | | | |